Fura nap

Hónapok teltek azóta, hogy anyám meghalt. Azóta Justinnal élek, de nem úgy, mint egy házastárs hanem, mint egy jó barátok. Nagyon rendes volt tőle, hogy míg feldolgoztam anyám halálát ő mindig támogatott. Egyszer mosolyogva hazatért.
- Kristen elvettem Őt!-örült neki.
-Kit?-furcsálltam ezt az örömöt hisz mi jártunk nem?
-Lillyan Swayert.-oh hát igen a pomponlány. Öt én egy barbienak tartom, míg ő egy drogos rockernek.
-Gratulálok.-mondtam undorral. Oda lépet hozzám és leültetett.
-Tudom, hogy utáljátok egymást, de legalább az esküvőig legyen szent a béke.-ledermedtem, hogy én nyugiban lenni egy barbieval? Soha! Ekkor csengetek. Nem merek ajtót nyitni, de Justin kinyitotta.
-Justin cica!-hallottam az előszobából. Ez undorító ble. Justint nem tudom elképzelni barbie srácnak, de menni fog asszem.
-Még mindig annál a drogosnál laksz?-tipegett be.
-Igen, de ő nem drogos!-kicsit mordult rá és bevitte a nappaliba.
-Jaj Justin rosszul leszek!-mutattam keresztet az ujjammal. Jézusom, hogy bír rózsaszínbe öltözni nap, mint nap...
-Kristen nyugodj meg. Mind a ketten gyerekesek vagytok.Nem bírjátok ki civakodás nélkül?-sóhajtott.
-Nem.-mondtuk egyszerre a plasztik lánnyal. Nem bírtam ki így bementem a szobámba zenélni. De egy valamit meghallottam.
-...Gyere költözz hozzám Justin.-szíven szerint rá dobnám az erősítőt. Át hívom a lányokat hátha van ötletük.Mikor ide jöttek a hátsó ajtón engedem be őket.
-Sziasztok.-szólalt meg Kimy.
-Szia Kimy.-Nikkivel rég fent voltunk. Ahogy szoktam elmesélem az egészet.
-Na ne és meghívott minket is az esküvőre.-döbbentek meg.
-Igen. Ajj, de nem bírom ezt a csajt.Rádobnék valamit.-morgolódtam.
-Nyugi, és mikor lesz az esküvő?
-Holnap.-felcsillant a lányok szeme hisz ez egyet jelent: VÁSÁRLÁST! Hipp-hipp hurá. Személy szerint nem undorok a vásárlástól, de nem is vagyok oda érte. Nikki behúzott egy boltba és a kezembe nyomott egy piros ruhát.
-Hát ez valahogy nem olyan jó. Túl sok ez a hülye masni.-visszaöltöztem majd hozott egy zöld ruhát, de ez terebélyes volt.
- Ez olyan fura.-fordultam meg.
-Hát tornacipőbe nem is csoda.-szólt rám Kimy.
-Jól van. De nem én megyek férjhez!-vissza mentem majd adott egy kék ruhát, ami a térdemig ért. Kimynek is kék ruhája volt. csak neki volt dísz rajta. Nikki egy ciklámen színű és neki is térdi érő ruha volt aminek az alja fodros volt.. Ez után az egész délutánt ellógtuk. Majd csak este értem haza. Justin épp megnézte az öltönyébe magát.
-Nagyon helyes leszel.-mosolyogtam rá.
-Kösz.-ugye nem gond, hogy Lillyan a szobádba próbál. Felszaladtam és kinyitottam az ajtót.
-Úisten, te még nem voltál esküvőn?-csodálkoztam, hogy nem fehér ruhát vett hanem rózsaszínt.
-Miért, szerintem cuki. Na persze én is az vagyok.-az önimádatban nincs hiány.
-De már túlzás!-morogtam. Átöltözött, majd elköszönt Justintól asszem. Hamar elaludtam. Reggel bekopog valaki az ajtón.
-Alszok!-fejemre húztam a párnát. Benyitott és meg csikolt. Nahát Samatha. Megöleltem.
-Hát te?-döbbentem meg.
-Anyuék elutaztak, így veled akartam maradni. Nem akartam a dilis bébiszitterrel maradni... A szobád olyan, mint az apué.-körülnézett. Én csak mosolyogtam. Kivettem egy régi cerhokómat Samynak holnapra.
-Samy ez tetszik?-mutattam meg neki a kis zöld ruhámat ami kicsi koromba viseltem. Szó nélkül elvette és fel is próbálta.
-Játszunk hercegnőset-ugrált az ágyamon.
-Jó akkor most a hercegnőnek megcsináljuk a haját.-szépen kontyba megcsináltam. Megtalálta a régi koronámat (kicsi koromba imádtam hercegnősködni, de ki nem?) Majd felvettem az én ruhám. De a barátnőim Nikki és Kimy nagyon szépek voltak. A templomba első sorban szerettük volna látni, ahogy Justin "eladja magát" az ördögnek. Mind a ketten az oltárhoz álltak. Tíz percet vártunk, de a pap sehol sincs. Justin oda jött hozzám.
-Kristen kérlek adj össze minket.-suttogott.
-Oké, de többet nem vállalok.-nevettem. Kiálltam az oltár elé, s elölről kezdtük az egészet.
-Na szóval..Tisztelt egybe gyűltek. Nem tudok papolni így térjünk a lényegre. Lillyan akarod-e Justin?
-Persze-vigyorgott.
-És Justin akarod-e Lillyant?-tétovázott egy kicsit.
-Igen.-mondta nagy nehezen.
-Férj és Feleség vagytok.-mosolyogtam.- Csókold meg az asszonyt!-mosolyogtam tovább. A bulin csak unatkoztam. Kimyékkel megittunk egy két pohárral. Igaz ők a Jesse testvér párral voltak elfoglalva. Samyra is rátalált a szerelem. De hát ez nem olyan nagy. Én csak eliszogattam egyedül. Egyszer csak oda jött Justin.
- Tényleg gratulálok!-megöleltem, de ö szorosan ölelt.-Jó ennyi elég lesz az ölelésből-nyögtem.
-Szeretlek.-súgta.Sóhajtottam, ez nem lehet igaz, hogy engem szeret. Kelj föl Kristen. Ez egy álom. Megcsókolt, de ez már a valóság volt.
-Állj! Te most vetted el Lillyt.-megvonta a vállát.
-Justin cica, te nem is szeretel?-könnybe fakadt a szeme Lillynek. Beszaladt a női mosdóba.
-Utána megyek.-bementem.-Lilly tudom, hogy most haragszol rám. Kérlek gyere ki.-kinyílott az ajtó és majdnem orrba csapott.
-Bocsáss meg.-kiment a wc-ből. Én is kimentem majd közöltem Justinnal, hogy elment, de őt nem érdekelte...

A jéghegy megtörik

Amit Leona néni mondott ledöbbentett. Bementem a kórházba amilyen gyorsan csak lehetett. Megkerestem a sürgősségit és a recepcióhoz futottam.

-Itt tartják Sarah Parkert.-lihegtem.

-Igen, 12-es szoba.-mutatott balra a recepciós.

-Nagyon köszönöm.-futottam, ahogy csak bírtam. Hogy nem vettem észre, hogy az én anyám itt lehet. Benyitottam. Édesanyám rám nézett, s elmosolyodott.

-Jaj, anyu annyira sajnálom, ha nem megyek el...-a számra tette a kezét.

-Nem a te hibád.-nyögte.-Nekem kellett volna vigyáznom magamra. Nem dédelgethetsz örökké.-nehezen vette szegény a levegőt.

-Én igenis szeretnélek dédelgetni még sokáig! Hidd el nem sokára meg gyógyulsz.-anyám csak ingatta fejét, és rámutatott a karton lapjára. Belenéztem természetesen. Végig olvastam és azzal a gondolattal próbáltam magam nyugtatni, hátha összekeverték.

-Lehet anyu, hogy csak összekeverték.-leültem mellé és megfogtam a kezét.

-Menj haza kislányom!-még mindig nyögött.

-Nem hagylak itt.-mosolyogtam rá.

-Vigyázz magadra kincsem.-ezzel elengedte a kezem és lehunyta a szemét.

-Nem anyu! Nem hagyhatsz itt!-éreztem a könnyet az arcomon. Az orvosok jöttek, hogy elvigyék a halálát meg állapítani. Haza fele majdnem sírva mentem. Csak édesanyámmal töltött boldog pillanatok jutnak eszembe. Most már késő, de megbántam azokat a pillanatokat, amikor fájdalmat okoztam neki. Leona néni részvétét fejezete ki. Édesapámat felhívtam, és azt mondtam neki, hogy csak ő jöjjön, nem akarom, hogy Samantha így lásson. Olyan csendes ez a ház. S olyan rossz, hogy nincs kit haza várni. Csak ülök a csendben, magányban, azt fontolgatva: miért engem hagyott el a mamám? Ha még egyszer beszélhetnék vele, elmondanám neki, hogy mennyire szeretem, hiába haragszok rá néha. Csengettek megint.

-Haló csajszi, gyere bulizni!-vigyorgott rám Kimy.

-Kösz nincs kedvem.

-Na gyere, ne kéresd magad!

-Nem Kimy nem akarok bulizni. Most halt meg az édesanyám!-már megint érzetem a bizonyos könnyeket.

-Nagyon sajnálom Kristen, nem tudtam, hogy édesanyád...-ölelt meg.

-Semmi baj, én sajnálom, hogy kiabáltam.-szipogtam. Leültem, mert még most sem tudtam felfogni, hogy mi történt.

-És kinél fogsz lakni?-kérdezte Nikki.

-Nem tudom, Londonba költözök.-a vállamra rakta a kezét Nikki.

-Nem Kristen ezt nem teheted! Hisz te miattad, van a banda!-mondta Kimy.

-Tudom, majd kerestek mást.

-Nem, te vagy a legjobb!-ült le mellém most már Kimy is.

-Köszi.-sóhajtottam. Édes anyám sosem volt a gitártudásomra büszke. Még sosem hallgatott meg igazán. Pedig szívesen meg mutattam volna neki.

-Akkor nem várhatunk a jövőheti sulibálra.-ingattam a fejem.

-Justin elfog kedőni, és Deboraval fog menni.

-Úgy is jobbat érdemel.-hatottam le a fejem.

-Kristen ne legyél depis. Tudom, hogy most ment el Sarah, de ő se látna így szívesen most téged!-Nikki mondatától egyre jobban meredtem magam elé, s gondolkoztam.

-Válaszolj kérlek!-mondta lágy hangon Nikki.-Nem zárkózhatsz magadba a francba!-kiabált. Most sem nyikkantam meg.

-Kérlek ne kiabálj velem!-mondtam lágy hangon.-Most már maradhattok estére ha akartok.-rántotam meg a vállamat.

-Figyelj mi most magadra hagyunk. Légy jó lány!-kimentek. Kerestem egy kis inni valót. Áh, egy bor is megteszi, bár nem ezt akartam. Leültem a kanapéra és beleittam. Megint csengettek. Istenem ennyire nem lehetek híres? Kinyitottam.

-Szia Justin.-láttam a sok bőrőndöt. Ő meg látta a bort a kezembe.-Zavarlak Kristen?-ledöbbent. Megfogtam a felsőjét és behúztam, hogy meg magyarázzam.

-Szia, nem csak..-megölelt.

-Hallotam, és kérhetnék valamit?Tudom, hogy szemétség mikor ilyen állapotban vagy!-szégyelte magát.

-Ugyan semmi baj! Addig maradsz ameddig akarsz.

-Köszönöm.-megcsókolt.-Na csüccs le. Nehogy nekem itt részeg legyél. Rossz mikor elveszítesz valakit. Én is elveszettem a szüleimet. Már nem bírom a nevelő szüleim veszekedését.

-Akkor is kérem a bort.-néztem rá savanyún.

- Hajj ne légy hülye!-kidobta a kukába a bort.-Meik szoba lesz az enyém, hogy tereljük a témát.

-Második szoba.-feküdtem le a kanapéra. Egy dal jutott az eszembe. Előkaptam a gitárt és játszottam. Valahogy éreztem, hogy Justin néz. De én csak gitároztam és gitároztam. Miútán eljátszottam a kitalált dalt visszafeküdtem.

-Ügyes vagy!-tapsolt meg Justin.

-Kösz.-mondtam közmbösen. Bár nem tudom mi lehet velem? Ez nem én vagyok. Sosem voltam senkivel közömbös.

-Ne haragudj, hogy közömbös vagyok veled.-öleltem meg.

-Tudom, nehéz lehet.-ölelt vissza.

-Köszi, hogy megértesz.-hajtottam a fejem a mellkasához. Olyan jól esik, hogy ennyinen tőrödnek velem, mikor egy roncstelep vagyok.

-Nincs mit. Tudod mit.-berakott egy lassú számot és megfogta a kezem.

-Ó, én nem tudok táncolni.-ráztam meg a fejem.

-Megtanítalak. Lehetőleg ne taposd szét a lábam.-mosolygott rám.

-Nehéz lesz így.-halványan én is visszamosolyogtam. Csngettek biztos Nikki és Kimy.

-Bocsánat mindjárt jövök.-kinyitottam az ajtót. Hát persze, hogy ők azok. Sőt még hozták Shont és Cameront is.

-Csak nem zavarunk?-mosolygott Kimy.

-Nem csak tanulok táncolni nehezen.- behívtam őket. Leültünk a kanapéra és egész este csak beszélgettünk és arra gondoltam, hogy nagyon hiányzol anya...

Nikki szomorú napja

Hamar eltelt ez a hét. Mielőtt elindultunk Samantha megállított, hogy ígérjem meg neki, hogy mindig felhívom. Hát mit is tehettem volna, mint hogy tényleg megígérem neki. Apám ki vitt minket a vonat állomásra.
-Szia apu vigyázz Helenára és Samanthára.-öleltem meg.
-Rendben. Saraht üdvözlöm.
-Jó meg mondom!-és ezzel felszálltunk. Az ablakból még integettem neki. Remélem, hogy otthol nem történt semmi se. Nem akarok lemaradni. Most viszont másnap délelőttre értünk oda. Eléggé álmos voltam, hisz vonaton, hogy a fenébe lehet aludni. Kimyt a vonat állomáson várta Cameron. Olyanok voltak, mint egy filmbe hős és hősnő.
-Na gyere Nikki buszozzunk.-mosolyogtam rá.
-Hát ez nagyon jó!-idegeskedett.
-Eddig nem utáltad a ...
-Nem az!-szakított félbe.-Hanem Shon ott a túl oldalon.
-Hol? Én nem látom.-néztem össze vissza.
-Balra-fordítottam balra a fejem.
-Nincs is ott!
-Kristen ne bénázzál már! Ott van!-fordította oda a fejem.
-Ja ott! De az nem te vagy akit csókolt...-néztem tág szemekkel.
-Ez az! Gyere menünk elég volt ebből már most!- megfogta a csuklómat és elhúzott. A buszon épp, hogy volt helyünk. Haza értem végre! Be volt zárva az ajtó így anyu nincs itthon, nem fog faggatózni. Csendben lepakoltam és erre csörren a telefon.
-Haló!-közben pakolásztam.
-Szia Nikki vagyok.-jesszusom most hallom először sírni Nikkit.
-Jaj Nikki mindjárt át megyek és valamit csinálunk, hogy ne legyen rossz.
-Ez ellen? Max megölni azt a hagy ne mondjam ki kicsodát.-idegesebb lett a hangja még is kicsit szipogott.
-Nikki, egy fiú sem érdemli meg, hogy sírj utána.-próbáltam vigasztalni.
-Shon másabb, mint a többi. Ő úgy szeret ahogy vagyok és nem azért, mert bajkeverő vagyok.
-Tudod mit ha ő megtehet bármit egy kapcsolatba, akkor te mért ne?-villant az egyból egy ötlet. Végül is nekem mikor nincs? Na, de ez nem is olyan fontos.
- Igaz, de..
-Nincs semmi de. Megyünk oda ahova én nem igazán szeretek járni.
-A discoba?-nevetett egy picit.
-Oda. Gyere át hozzánk, és Kimyt is hívjuk ha jön akkor jön velünk, ha nem akkor nem.
-Nem bocs, nincs kedvem ki mozdulni.
-Akkor én megyek hozzád nem mehet ez így tovább. Csöngettek, le kell tennem. Szia!-letettem és kinyitottam az ajtót.
-Shon Jesse, mi járatban?-lepődtem meg.
-Segítség kéne Nikkivel kapcsolatban.
-Ha most szemét lennék bezárnám az ajtót, de mivel nem leszek az gyere be!-elálltam előle, hogy be tudjon jönni.
-Mi történt kezdjük az elejénél.-leültem, mert ez ütős lesz úgy érzem.
-Vártam volna Nikkit a vonatnál és ott volt Debore Mccartney. Sajna ő már lassan egy éve akar velem járni, de olyan nem normális az a lány, hogy nem ért a szóból. Vissza térve a főtárgyra. Debora adta nekem a hazugságokat, hogy Nikki lelépett más sráccal így meg úgy magyarázott. Mikor megérkezett a vonat én szerintem ezt kitervelte, hogy megcsókol direkt úgy, hogy azt Nikki és te is lásd. De tudod én Nikkit szeretem.-magyarázkodott.
-Ez hülye csaj. Most szépen eljössz velem Nikkihez és újra dúlni fog a love. Ugyan is azt hiszi, hogy egydül megyek hozzá.-álltam fel.
-Jó egy próbát megér.-felvettem a ház kulcsot és indultunk kifele. Nincs mire várni ezzel. Az úton találkoztunk Deborával.
-Sziasztok!-jött hozzánk.
-Helló és most szia mehetsz!-nem érdekel, hogy mit fog itt össze vissza sírni. Egyszer Cameronra is rámászott és hát Kimy nem nagyon hagyta szó nélkül. Először igen csak szó nélkül majd megverte a lányt. Oh, az emlegetett szamár Kimy jött velünk szembe.
- Hali. Mi ez a felvonulás? És hol van Nikki?-nézett furcsán ránk.
-Szia. Épp békítek akarsz segíteni?
-Oksa, benne vagyok! Miért haragszanak egymásra?- elmagyaráztam neki a történteket. Annyira hadartam, mert lassan ott voltunk Nikki éknél.
-Megverjem megint?-ajánlotta Kimy.
-Nem, majd Nikkitől tuti kap!-legyintettem a kezemmel.
-Jó-oda értünk. Bekopogtattam. Szerencsére Nikki egyedül volt itthon.
-Nikki, ezt most mi ketten mondjuk. Hallgasd végig Shont!- sóhajtott majd beengedett minket.
-Hallgatlak!-mondta közömbösen.
-Először is nagyon sajnálom. Másodszor Debora volt a bűnös. Mikor vártalak titeket ma ő csókolt meg.-remélem elhiszi neki, mert szegény fiú igazat mond.
-Megverem azt a Deborat! Holnap suliba.-ideges lett Nikki. A kezét ökölbe szorította, és ha itt lett volna Debora bepancsolt volna neki.
-Amit Shon téged illet megbocsátok.-mondta Nikki, majd megcsókolta. Kimyvel egymásra néztünk
-Bocsánat most mennem kell randim van Cameronnal.-mondta vigyorral Kimy.
-Jó menj, én is megyek fel kell hívnom Samanthát.-kimentünk és magukra hagytuk őket.
-Sok sikert a randihoz.-mosolyogtam rá Kimyre.
-Köszi, holnap beszámolok.-ezzel el is ment. Mikor haza értem édesanyám még sehol. Felhívtam és fel sem vette. mi lehet vele? Ezután felhívtam Samanthát. Örült nagyon, kis kedves vékony hangjában lehetett hallani. Másnap Kimyvel éppen vártuk Nikkit, és közbe elmesélte a szuper randit Cameronnal. Megérkezett Nikki.
-Na ez se fog bele szeretni többé Shonba!-büszke volt magára Nikki. Láttam, hogy Justin körül legyeskedik.
-Bocsi.-oda futottam.-Hopp Debora, menj innen. Ha nem akarsz segíthetek.-mondtam mérgesen.
-Kristen hol voltál eddig?-ölelt meg Justin.
-Apámnál nem szóltam ugye?-elhúztam a számat.
-Hát nem.-ingatta a fejét.
-Ne haragudj. Elfelejtettem.- bementünk a terembe. Egész napom unalmas volt. Haza mentem és megállított a szomszéd idő néni, akit szinte már a nagyimnak tekintek.
-Jó napot Leona néni.-mosolyogtam rá.
-Kristen angyalom, annyira sajnálom ami történt..
-Mert? Mi történt?- megálltam ledermedve...

Kristen családja

Hajnalban felkeltem és gondolkodtam, hogy el kéne mennem az apámat meglátogatni. Most úgy sem koncertezik. Felkaptam a telefont és felhívtam. Majd egy hang beleszólt:
-Haló, itt Troy Deer telefonja.-ez nem akármilyen hang volt hanem egy nőé.
-Ö, jó napot Troy ott van?
-Persze, adom.-hallottam egy recsegést, hogy valóban átadja.
-Itt Troy!-mondta apu álmos hangon.
-Apu, egy hétig veled maradhatnék?-kérdeztem sürgősen.
-Ki vagy?
-Nem ismered meg a lányod?Apu, én Kristen vagyok.
-Ne haragudj kicsim, csak késő van. Hogy-hogy ilyenkor fent vagy?
-Most jöttem haza egy koncertről.-hazudtam.
-Ami az előző kérdésedet illeti én meg engedem, ha anyád belegyezik.
-Komoly?-örültem szinte majdnem ugráltam Kimy módra, hisz két éve nem láttam apámat.
-Aha, gyere nyugodtan, de előtte beszéld meg anyáddal, és majd hívj. De ha most megbocsátasz..-ásított, majd letette. Csak ki lehetett az a női hang? Ezen tuti fogok agyalni... Remélem még nem volt az esküvő. Most fog jönni anyám és apám össze hozás 10 pontba illő tervem. Vannak bűntársaim is. Reggel elmeséltem a szitut, Nikkinek és Kimynek.
-Jól vagy?! Ha már egyszer elváltak a szüleid, és nem adtak maguk még egy esélyt, akkor miért pont most adnának?-ellenkezett Nikki a 10 pontos tervemmel.
-De most miért? Egy próbát megér.. Ja, és még valami. Mivel gyakorolnunk kéne és én nem is akarok egyedül lenni, így arra gondoltam, hogy jöhetnétek velem Londonba apámhoz. Persze ha van kedvetek.
-Nekem van.-mondta Kimy.
-Hát nem is tudom..-erre a válaszra szép szemekkel néztem Nikkire.-Na jó.
-Köszi!-megöleltem. Mentünk egy pizzázóba. Hát persze én hülye nem úszok meg egy napot pasik nélkül.
-Öhm, ne haragudjatok, de én elvitelre veszek.-közöltem mindenkivel.
-Semmi gond.-mondta Nikki furcsán nézve rám.
-De addig maradok míg megsül.
-Ugyan Kristen, majd elvisszük neked csak menj.
-Aha, hogy megegyétek?-nevettem.
-Honnan tudtad?-nevetett Cameron.
-Megérzés.-rántottam meg vállam. Sokáig vártam arra pizzára. Tízperc múlva kaptam meg.
-Akkor hellósztok.- és ekkor akadtam össze Justinnal.
-Figyelj beszélnünk kéne.-ezt komolyan gondolta? Komolyan, mint a felnőttek...
-Oké. Bökd ki, mi piszkálja a csőröd?-leültem egy padra.
-Hát..az. hogy te nem kedvelsz engem ugye?-sóhajtott, de ez nem olyan unalmas vagy beletörődöm sóhaj volt ez a fájdalom sóhaja volt.
-Te hülye vagy? Ki mondta ezt?-pislogtam rá.
-Hát elég ha a viselkedésedet nézzük velem szemben...-letettem a pizzát és oda léptem hozzá.
-Komolyan? Olyan hülyén viselkedtem?
-Eléggé, ne haragudj. Ami a múltkori csókot illeti felejtsd el! Tudom, hogy viszonoztad meg minden, de..
-Fogd be!-ezzel megcsókoltam. Szegény csak lesett. De hát ez van.
-Jó befogom.-mosolygott rám.
-Ne haragudj haza kell mennem.-néztem savanyúan rá.
-Elkísérlek.
-Kösz-vettem fel a pizzát, ami már kihűlt. Nem baj majd anyu meg melegítí magának. Lassan mentünk és elbeszélgettük az időt. Elköszöntem Justintól, és bementem.
-Anyu, lehetne egy kérésem?-ültem mellé az asztalhoz.
-Kislányom nem kapsz erősítőt!-rakta be a mikróba a kaját.
-Nem anyu nem arról lenne szó... Tudod apu hiányzik nekem és tegnap este felhívtam..
-Nocsak ráért? Kész csoda!-vágott közbe.
-Igen ráért, és egy hétig ott lennék nála.
-Nem! Kitudja hova visz turnézni!-lassan már ordított anyu.
-Anya, apa már már nem turnézik!
-Akkor se! És kész.
-Tudod mit?! Oda költözök!-felálltam. Bementem a szobába. Magamra zártam az ajtót. Anyu sose fogja megtudni ha valaki hiányzik neki..
-Kislányom nyisd ki vagy nem mehetsz el.-kinyitottam.
-Komolyan?-mosolyogtam.
-Igen.-nyakába ugrottam.
-Kristen ideje elengedned-nyögte anyám, mert annyira megöleltem.
-Ne haragudj. Holnap indulnék vonattal.
-Megy veled valaki?-közbe pakoltam.
-Persze a Kimy és Nikki.-anyám helyeselte, hogy nem fiút vittem. Már annyira vártam. Felhívtam apát és közöltem vele, hogy mikor kivel és persze, hogy mennyi cuccot viszek. Reggel buszon találkoztam a lányokkal.
-Helló.-vettem el csomagomat.
-Jaj még olyan korán van.-majdnem elaludt Nikki.
-Vonaton úgy is aludhatsz.-nyugtattam meg.-Sőt még kávét is ihatsz.- oda értünk a vonat állomásra megvettük a jegyeket és vártuk a vonatot, ami késett.Hosszú volt az út még szerencse, hogy a hajnalival mentünk és hajnalra értünk oda is. Tudtam, hogy apu hol lakik hisz már negyedjére vagyok itt csak már rég voltam. Be csengettem és egy 11 éves kislány nyitotta ki az ajtót.
-Szia, itt lakik Troy?-mosolyogtam.
-Apu keresnek!- apu??döbbenet volt rajtam.
-Semmi gond Samantha. Csak a nővéred, és a barátnői.-mikor bejöttünk apu segített a csomagot behozni.
-Van húgod?-kérdezte Kimy.
-Nem tudtam róla.-ráztam meg a fejem.
-Szia Helena.-Helena az én mostoha anyám. Rendes nő és most már gondoltam, hogy ő szólaltat meg csak a telefonba más volt a hangja.
-Szerbusz rég láttalak Kristen. Gondolom apád nem mesélt a mostoha húgodról.
-Hát jó lennél gondolat olvasónak. Amúgy nem tudtam róla. Mindegy körbe vezetem a lányokat.-Helena csak bólintott.
-Egy kérdés, hogy-hogy elengedett Sarah?-Sarah az én édesanyám.
-Hát hiszti kitört rajtam.-sóhajtottam. Samantha velünk jött, hogy ő legyen a mi kis idegem vezetőnk. A dolgozószoba egy álom volt.
- Kristen szólt apu, hogy mindent a szemnek, de semmit a kéznek!-hát persze ez olyan apus. Állandóan magát hibáztatja, hogy szeretem a rockot. Felmentünk a szobánkba mivel nagy a ház. Sajnos itthon nem lehet hülyéskedni a húgom miatt, sem rosszaságban belevinni. Este bementünk Kimy szobájába.
-Nincs kávé, nincs káromkodás, nincs züllés, nincs eljárás későn. Ez a helyzet lányok..-jelentettem be.
-Nincs kávé?-lepődött meg Nikki, aki nagyon szereti a gyenge kávét.
-Majd bemegyünk egy kávézóba.-nyugtatta meg Kimy.-Viszont dobolás nélkül nehéz lesz ez a hét.-sóhajtott.
-Ja, meg gitár nélkül.-dőltem hátra.
-De én tudok énekelni.-mondta Nikki ezzel a mondattal ki is fáradtunk, és elaludtunk..

A válogatás

Miután magunkhoz tértünk kifosztottam a postát.Bevittem és végig kutattam.
-Számla..számla..számla..áhá!-mutattam egy szórólapra. Be futottam a nappaliba megmutatni a csajoknak.
-Jó reggelt, ezt nézzétek.-csaptam le az asztalra.
-Kristen, miből gondolod, hogy nyerünk?-mondta Nikki.
-Önbizalom tralala önbizalom!-táncoltam hozzá. Nikki felsóhajtott, gondolkozott majd megszólalt:
-Legyen. Egyszer élünk.-Kimy aludt mélyen nagyon mélyen.
-Csipkerózsika hercegnő!-suttogtam a fülébe.
-Még most lesz a bál..-fordult a másik oldalálra.Sóhajtottam kimentünk Nikkivel kávézni. Igen 15-16 éves létünkre finom a kávé.Hajnali ötóra van, mert átaludtuk a vasárnapot. Azaz hétfő áá nem is tanultam!
-Jó, hogy elhoztam a táskám.- közbe kavargatta a kávét. Bólintottam.
-Kimy hozta a táskáját?-ásítottam. Nikki is bólintott, mert itt a kávét. Elkészültünk a sulira. Bele dobtam a számba egy rágót és irány a suli. Megállított Murphy.
-Vigyázzatok az új igazgatónővel.-pukkant egyet a rágóm.
-Hogy mi?-pislogtam.
-Miss.Wandom az új igazgatónő.-forgatta a szemét Murphy.
-Nem érdekel.-Nikki be is ment.Végig fújkáltam a rágót, míg az új igazgatónő ki nem durasztotta.
-Nincs rágózás! Félóra elzárás!-pislogtam és ha tudtam volna sikítottam volna. Nikkit és Shont azon kapták el, hogy csókolóznak.
-Mennyit?-kérdeztem.
-Félóra.-morgott Nikki. Kimy nem kapott elzárást. Mázlista. Justint azért zárták el gördeszkázott a suli folyosóján.Ő baja. De a drágámat azaz a gitáromat megtartottam. Nélküle nem is tudom mit kezdenék. Kiültem szünetben, s gitároztam mikor jött maga "a sátán lánya". Lehetne ölni most ölnék. Oda jött hozzám a "sátánista" képével.
-Adja ide!-kinyújtotta a kezét.
-Jól van maga, dehog adom!-kirántotta a kezemből. Szegény drágám. Jó visza szerzem. Órák után én és Nikkivel meglógtunk a elzárásról, hogy elvegyük az én gitáromat. Osontunk, és elvettük a kulcsot. Ez túl egyszerű...
-Nikki itt valami nem stimmel, de megyek a gitárért te menj vissza!-nevetett hallkan Nikki, hogy ő aztán nem megy. Be mentem a gitáromért kihoztam. Valami nem jó még most sem..Megrántottam a vállam és elszöktünk még a suliból is. De nem vettek észre minket. Elmentünk és gyakoroltunk, mert holnap lesz a tehetség kutató. Estére már nagyon fáradt voltam a hosszú próbától, de megérte. Csörgött a telefon.
-Haló majd, holnap hívj vissza. Fáradt vagyok!-mikor letettem volna beleszóltak.
-Kár, de nézz ki az ablakodon.-oda mentem az ablakhoz és ott volt Justin.
-Justin, most ne kérlek fáradt vagyok.-mondtam a lehető legkedvesebben.
-Jó, de holnap szurkolok nektek!-ledöbbentem honnan tudja?
-Ezt honnan tudod?- kérdeztem.
-Hát ott van a Jesse tesók.-mosolygott. Én megráztam a fejem, közbe mosolyogtam.
-Na komolyan leteszem szia.-letettem, és elis aludtam. Másnap reggel anyámat felébresztettem a gitározásommal.
-Kristen fejezd be!-nyitott rám anyu.
-Jó van.-bezárta az ajtót és én folytattam.
-Mit mondtam az előbb?-ordított anyám.
-Oké!-mondtam sértődve. Megint csörgött a telefon. Komolyan mondom, hogy kezd az idegemre
menni.
-Haló?
-Kristen! Kimy vagyok.
-Szia Kimy.-ültem le az ágyra, mert ez hosszú duma lesz.
-Várod te is a tehetség kutatót?-mondta izgatottan.
-Aha!
-Komolyan mikor lesz már egy óra? Nem bírom ki!-nevetett.
-Négy óra múlva Kimy. Valahogy muszáj lesz. Bocs, de indulok a a "pokolba" azaz a suliba.-letettem
a telefont. Beértem a suliba és megálltam Nikki mellé. S ekkor jött maga a "sátán".
- Miss Godfrey, Miss Deer irány az irodám.-egymásra néztünk Nikkivel.
-Mondtam neked, hogy maradj ki!-suttogtam.
-Nem bírnám ki, hogy ne balhézzak.-mosolygott rám. Leültünk az irodába.
-Tegnap, hogy merészeltek elmenni a elzárásról.-össze kulcsolta a karját Mrs. Wandom.
-Tulajdon képen Nikki nem tehet róla. Az egész az én ötletem volt.-magyaráztam meg.
-Hát persze. Miss Godfreynek olvastam több incidenséről, és csodálom, hogy nem rúgták még ki. De Miss Deer maga sem angyal. A barátjuk Miss Montez, hogy nem keveredik bajba?-sóhajtottam Kimy néha óvatos néha nem. Kimentünk a nagy elbeszélgetés után. Alig telt el az idő. Egész nap csak a padot firkáltam. Végre eljött az idő amit egésznap vártam. Haza mentünk, hogy elkészülődjünk. Anyám vitt el minket, mert akkora a kocsint, hogy belefért minden.
- Sok szerencsét kicsim.-mosolygott anyu.
-Köszi-vettem a hátamra a gitárt. Kimynek volt a legnehezebb a dobot elvinni, de segítettünk.
Tizenhetedikek voltunk a sorban. Volt minden bűvész, szóló énekes, táncos, fantomíves. Untam
magam. Félóra múlva mi jöttünk. Vettem egy sóhajt. Bele csaptunk. Zsűri véleményezett.
- Jók vagytok! Várunk titeket jövőhéten.-mikor kimentünk sikítoztunk az örömtől. Még az a jó, hogy, nem jött elő a lámpa lázam.
-Sikerült!- ugrált Kimy.
-Ö, Kimy ez még csak a válogatás volt.-világosítottam fel.
-Nem baj.-örült tovább.
-Akkor nem szóltam.-pakoltunk befele a kocsiba.
-Remélem tovább fogunk jutni a következőbe is.-sóhajtottam.
-Én is.-mondta Nikki. Haza térve hárman meg ünnepeltük, hogy tovább jutottunk...

Kimy szülinapja és további napok

Ma van Kimynek a barátnőmnek a 16.-ik születésnapja. Mivel lepjem meg? Talán egy dobot ütővel, amire rá van írva, hogy: „Kimy”? Nem is rossz, de a mostani dobjához nem illene az ütő, így csak dobot veszek. Sajna használtan és meg csináltattam rá a feliratot. El kellett rejtenem a szekrényembe, mert ahogy Kimyt ismerem, átjön kérdezősködni. Na mit mondtam? Kinyitottam Kimynek az ajtót.
-Boldog szülinapot Kimy!-öleltem meg.
-Köszönöm! Mit veszel nekem?
-Titok.-mosolyogtam rá.
-Kár.-húzta el a száját. Most mennem kell.-mosolygott rám.- Bulit is akarok rendezni és hát valahol el, kell kezdeni-integetett, és bezárta az ajtót. Nikki jött be aggódva, hogy mit vegyen Kimynek.
-Nincs ötleted?-pislogott rám.
-Hát..én csak dobot vettem, de az ütőket te vehetted meg!-Nikki örömébe m annyira megölelt, hogy a szuszt is kinyomja belőlem.-Nyugi Nikki.-nyögtem, s ezután elengedett.
-Köszi, életmentő vagy!- megfordult majd integetett ő is nekem, és itt hagyott. Egész délutánom unalmas volt. Csak ültem a tv előtt közbe 2 csomag chipset ettem meg. Később pedig gitároztam. Majd hallgattam a zenét, és végül annyira elment az idő, hogy kapkodva készültem. Anyu elvitt, bár ő neki sem volt nagy kedve, de hát dob.. Betettük a többi ajándék közé. Elvegyültem a tömegben. Elég sokan jöttek el. És, hogy ne legyek egyedül látom Kimy gondoskodott a társaságomra...Szuper! Justin nem látott meg, de ez gond. Szokásom szerint eldöcögtem a tánc parketton, és közbe halkan énekeltem a zenét. S ekkor valaki megfogta a vállam.
-Szia!-mosolygott rám Justin. Énekeltem tovább és közben bólogattam. A szám végén leültünk. Jött a tortavágás. Hát, ahogy szokták elénekeltünk a Boldog szülinapot. Elosztogatták és két csaj civakodott így dobálták egymást tortával, ekkor Kimy fel kiáltott: " Kaja csata"! Én éreztem, hogy kaptam a hátamra, de lebuktam, és négykézláb másztam ki. Csupa torta föld így később felálltam és Nikki az arcomba dobott egy részt. Most már én is beszálltam. Csupa torta vagyok. Justin kapucnijába tettem egy kicsit, ha felhúzná, kapjon ő is. Ahogy meg is mondtam a fejébe, húzta, és én röhögő görcsöt kaptam. Végeztünk a csatával, és ajándékokat bontotta ki az ünnepelt.
-Na lássuk mi ez?-kivett egy kis dobozt.-Ez szép Cameron!-vette fel a karkötőt. Kivett még egyet azaz enyémet.
- Egy dob-sikítozott örömébe.-Köszi Kristen!-és igen ma már 2.-jára fojtanak meg. Nikki ajándéka jött.
-Nikki, ti össze beszéltetek?-mutatott ránk.-Ááá, nem!-nevettük el magunkat. Még több mint 20 ajándék várt rá. Kimy hozott pezsgőt, hogy koccintsunk. Még buliztunk bő 4-5 órát és elaludt mindenki össze vissza, csak én nem. Gondolkodtam egész este volt, aki el is ment mikor felkelt mások visszaaludtak. Csak ültem a lépcsőn, és a lábamat felhúztam mivel nem nagy hely van. Mikor felkelt a nap alig maradtunk páran. Segítettem Kimynek összepakolni majd csak délután mentem haza. Késő délután megint próbáltunk, de most ott volt Cameron és Shon is. El nevetgéltünk a próbát. A fiúknak nem volt kedvük paintball-ni így csak hárman mentünk, de
három másik csaj ellen. Felvettük a ruhákat és fel fegyverkeztünk. Indulás! Elbújtam, hogy mg ne essek ki, de egy szőkés barna lányt "lelőttem". Már csak kettő maradt. Másik búvóhelyem a felfújható háromszög volt. Nikki mellém jött és "lelőtte" a fekete hajút. Kimynek meghagytuk Cameron exét, mert újra rányomult. Kimy és a lány sokáig bujdostak egymástól, míg egyszer csak egymás elé kerültek a lány "lőni" akart, de Kimy ügyesebb volt.
-Ez az!-örültem.
-Jó volt, csak könnyű az ellenfeleink voltak.-mondta Nikki.
-Jössztök gokartozni?-biccentettem a fejemmel a korkart pálya felé.
-Most nem.-mondták egyet értően.
-Oké, majd felhívlak titeket.-integettem és gyorsan elsétáltam.
- Nocsak Kristen!-köszönt rám Justin.
- Hali.-vettem el a gokart sisakot és indultam az egyikhez.
-Verseny?-mosolyogtam rá.
-Naná!-beszálltunk egyszerre a gokart kocsiba és én el is húztam. Öt kört mentünk, és én győztem.
-Na milyen volt?-nevettem.
-Te vagy az ördög!-nevetett ő is. Egyet előrébb lépett, és habozás nélkül megcsókolt. Összezavarodtam teljesen, de viszonoztam.
- Majd holnap találkozunk!-mondtam, és indultam el. Lejöttek hozzám Nikki és Kimy.
- Képzeljétek el mi történt...-sóhajtoztam.
- Na mond?!-kíváncsiskodtak mind a ketten úgy figyeltek rám, mint aki a jövőt mondaná.
-Hát Justin meg csókolt, és én összezavarodtam, szóval nem tudom, hogy mit kezdjek magammal.-hadartam. Kimy szeme felcsillant, hogy már én is járok valakivel, és nem kell savanyú pofát vágnom.
-Hát ez szuper!-sikoltozott Kimy.
-Nem látom az örömöt Kristen!-vigasztalt Nikki.
-Nem, örülök neki, csak hát nem ismerem eléggé...-vettem egy sóhajt és leültem. Ittunk egy kicsi édes bort. Egy pohárral vagy többel asszem, de nem is emlékszek rá pontosan. Reggelre a szemünkbe sütött a nap és fájt a fejünk.
-Mi volt tegnap?-kérdeztem.Komásan és fáradtan néztünk egymásra.
-Valaki rugdosott az este!-mondta félálmából Nikki.
-Kimy volt, de nem csodálom, mert egy kupacban aludtunk.-feküdtem vissza. Én visszaaludtam a többiekkel együtt...

Kimy és Nikki szerelmi élete

Miután teljesen kiénekeltük magunkat megpihentünk. Este viszont nagy buli a Jesse tesóknál! Ez az! Már hiányzott egy kicsit a pörgés, de Nikki és Kimy nem ezért vágytak oda, hanem Shon és Cameron miatt. Haza mentek mind a ketten, hogy elkészüljenek. Én felvettem egy hosszított felsőt, ami fekete és felirattal van teli és egy csőnadrágot fekete farmert, na meg a kihagyhatatlan tornacipőt. Kimy hamarabb jött, mint Nikki. Kimy ruházata, tiszta bőrből volt bőr top, bőr szoknya, ami a combját takarta egy kicsit sok kiegészítővel és egy rózsaszínhálós harisnyával és egy tűsarkú. Nikki fekete pánt nélküli ruha fekete cica nadrággal és most ő kivételen fekete magas sarkú. Körülbelül nyolc óra lehetett mikor elindultunk. Hát a két lány mi másról hablatyoltak, mint a két srácról. A bulin sokan voltak.

-Na ne is lássalak titeket irány a fiúkhoz.-mosolyodtam el.

-Köszi!-megöleltek majd el is mentek. Én viszont körülnéztem. A zenék jók voltak majd találkoztam Camronnal.

- Hé neked nem Kimyvel kéne lenned?-kérdeztem.

-De csak nem találom.-lábujj hegyre állt.

-Nézd meg a napaliba.Tuti ott ül.

-Oké köszi!-ezzel le is lépett.Eldöcögtem a táncparketton, mert nem tudok igazán táncolni. Mjad először látom Nikkit meg Shont csókolózni, de félre is álltam. Nem vagyok öreg, hogy leskelődjek! Mentem és hoppá Kimy és Cameron is csókolóztak. Az eszem eldobom. Egyedül leszek vénlány?-erre a gondolatra elmosolyogtam. De álljunk csak meg! Ha káprázhatna a szemem, akkor most nagyon is káprázna. Szőkés barna srác a haja tépett kicsit hosszú. Nem tudom mi a neve, de nincs bátorságom oda menni. Földbe gyökereztem, na ne! A balhékban nem gyökerezik le a lábam, de egy pasinál igen? Szégyen! Vettem egy sóhajt, s leültem a kanapéra. Ott kavargattam a szívószállal a kólát, pedig erre semmi szüksége nincs rá. Leült mellém egy földig ivott srác. De a kanapéról le is esett. Tudom szemétség, de nevettem rajta. Húha nem látom Nikkiéket, se Kimyéket. Hol vannak? Ekkor látom az ablakból, hogy kint sétálnak.

-Szia.-szólt rám a srác, akit néztem, de én meg megijedtem, s felugrottam.

-Helló.-kapkodtam levegő után annyira meg ijedtem.

-Hogy hívnak?-nevetett ki közbe.

-Kristen. Téged?

-Justin.-moslygott rám. Még mindig kavartam azt az átkozott kólát.

-A kólát mióta kavarják?-viccelődött.

-Hát..mától!-nevettem.

-És most hölgyeim és uraim...-hallotam Shon hangját. Oda mentem.

-Jöjjön a Rock Angels!-csaptam a fejemhez.Oda mentem Nikkihez és Kimyhez.

-Ti tudtatok erről?-kérdeztem mérgesen.

-Nem, de ha már itt vagyunk zúzzunk!-mondta Nikki.Felmentünk a színpadra és eljátszottunk egy dalt a nép csak táncolt a zenénkre. Ez jó volt. Első sorban nézték a házigazdák azaz Shon és Cameron. Húha első gitár szólóm.Vettem egy levegőt és bele vágtam. Nagyon jól sikerült az elvárásaimhoz képest ez hihetetlen.Mikor már végeztünk jött a karaoke. A bevállalósabb Kimy és Cameron volt. Egy szép szerelmes dalt énekeltek. azt hiszem, hogy "Brooke Hogan feat. Colby O'Donis-Hey Yo"-t. Én visszaültem a kanapéra dúdolgattam ott magamnak. Igaz alig lehetett hallani, de sebaj.

-Jó a zenétek!-hozott még egy kólát nekem Justin.

-Kösz.-kavargattam megint azt a hülye kólát. Persze kinevetett megint Justin.

-Tudom, már, hogy miért léptünk fel! Két kukkoló Shon és Cameron volt.

-Ezt nem értem.

-Hát..ma délután gyakoroltunk és én elmosolyogtam magam, mert ott volt a Jesse testvér pár.-bólintott, hogy most már megértette.

-Csoda, hogy te nem vagy bunkó, mint a te fajtád.-mondtam ki a gondolatomat.

-Miért, milyen fajta vagyok?-nevetett fel.

-Olyan izé...mindjárt mondom, macsós na!-nevettem el.

-Aha. Csoda, hogy te fajtád meg nem elzárkózó és nem tördöm hanglatod van!-mosolygott rám.

- Miért milyen fajta vagyok?-nevettem fel.

- Hát olyan izé..rocker.-nevettünk.

-Nekem mennem kell!-mosolyogtam rá.

-Kár, majd ha látlak beszélünk még.-mosolygott rám.

-Aha, na szia!-megkerestem Nikkiéket.

-Jösztök?-pislogtam rájuk.

-Á-á fiúkkal maradunk.-bólintottam, s leléceltem. Meg kell hagyni, hogy ők is be voltak rúgva egy kicsit. Hazáig rugdostam egy konzervdobozt. Anyám most nem kapcsolta rám a villanyt. Lefeküdtem és rögtön el is aludtam. Másnap eljöttek mind a négyen hozzám, de én még pizsamába voltam.

-Na jó volt Kristen?-bólogattam, mert még annyi energiám se maradt, hogy megszólaljak.Csoszogtam mentem kávéért is. Felnyögtem. De a többiek fel voltak dobva.

- Mi a helyzet Justinnal?-kérdezte Kimy és én erre kiköptem a kávét a falra.

-Honnan tudol róla?-kérdeztem.

-Láttalak beszélgetni vele.-letettem nekik is egy csésze kávét.

-Attól, hogy beszéltem vele, még nem azt jelenti, hogy szeretem.-ásítottam.

-Nem vagy hozzászokva az éjszakázáshoz?-kérdezte Shon.

-Nem igazán.-dörzsöltem a szemem.

-Egész éjjel Justin rólad áradozott.-nevettek fel mind a négyen amit Nikki mondott.Csak bólogattam, és ittam a kávém.

-Tegnap jól sikerült a fellépés!-örültek a testvérek.

-Aha, pláne, hogy nem szóltatok..-tettem a fejem az asztalra.

-Jó, bocs!-elaludtam erre a válaszra, de 40 másodperc múlva felkeltem.

-Bocsesz bealudtam.-elvettem a kávés csészéket. Mivel látták rajtam, hogy fáradt vagyok, ezért leléptek mind a négyen...

A banda

Helló a nevem Kristen. Egy kis városban élek itt New Yorkban. 15 éves vagyok, és Egyetemre járok. A barátaim Nikki és Kimberly őket nagyon szeretem. Tök jó napom lesz, mivel a kedvenc rock együttesem lép fel és én ott leszek. Igaz anyámék nem díjazzák ezt a „rock” meg a „peace-s” dolgokat. De hát ez van –ahogy mondom mindig is. Kint leültem a fűbe. Kimberly jött oda hozzám hát ő vöröses hajú, de illik is hozzá a haja teljesen, leér a derekáig. Leült mellém és vártuk Nikkit. Nikki szőke volt és tépett hajú, mint én. De viszont ő nagyon bevállalós, de nem rossz értelemben. Mosolyogva jött oda hozzánk. Hát be kell vallanom, hogy a fiúk döglenek érte. Nem is csodálom, hisz szép. Leült Kimberly mellé.
-Na csajok ma jó napunk lesz!-vette fel a retrós nap szemüvegjét. Én is szerettem az olyan napszemüvegeket és nekem is volt.
-Aha, szuper!-könyököltem hátra. Az igazgatónő ránk szólt, hogy álljunk fel és menjünk be a terembe. Nagy nehezen felálltunk és bementünk. Hallotunk egy „Segítség” hangot a szekrényből. Szegény Murphy megint megjárta, így kiszedtük. Mindig is segítettünk neki, viszont ő meg a háziinkban segített.
-Murphy ideje lenne szólnod, ha baj van!-szólt rám Kimy. Lehajtotta feját a srác szégyenébe és meg ígérte, hogy szólni fog. Kimy úgy szerette, ezt a fiút, mintha a tesója lenne. Hát a magyar órán csináltuk a fesztivált. A nap végén megint az igazgatóiba köttünk ki.
-Nikki, édesanyádnak szólni fogok!-fenyegette meg Ms.Willzon. De Nikki csak megrántotta a vállát.
-Kimberly, önben csalódtam nagyon.-Kimy csak rágózott tovább.
-És amit magát illeti Kristen szégyen magától, hogy ezt csinálta.
-De hát mi csak szórakoztunk-szólaltam meg.
-Az iskola nem erre való kisasszony! Bezárás, azaz segítenek a színházasoknak.-felálltunk egyszerre és tátva maradt a szánk.
-Nem lehet!-csaptam az asztalra, s kimentem. Nikki és Kimy követtek. Elmentünk segíteni a színjátszóknak. De ott is csak szórakoztunk és elküldtek. Haza mentünk elkészültünk, irány a koncert! Mikor oda értünk már ki volt írva, hogy elhalasztották. Vettünk egy sóhajt és elmentünk a parkba. Este 11-kor mentem haza. Anyám rám kapcsolta a villanyt.
-Kristen vegyük, hogy nem láttam semmit és, hogy nem kaptál bezárást a suliba. Szóval, mars a szobába!-mutatott a lépcsőre.
-Egy hét szobafogság!-idegembe becsaptam az ajtót. Édesapám rock sztár így sosem jut idő a családra. Anyámnak ebből elege lett és elváltak. Azt hiszi, hogy apám miatt vagyok ilyen, de nem. Bementem lefeküdtem, s el is aludtam. Reggel a nap a szemembe sütött, szombat van. Nehezen fel keltem, elmentem Nikkihez. Elgyalogoltam hozzájuk (kb. egy utcával laknak lejjebb). Becsengettem csapkodás veszekedést hallotam. Türelmesen vártam, míg kinyitotta az ajtót.
-Szia, Kristen!-húzott be.-Jó, hogy jössz anyám, balhézik, és hát csapkodja nekem a tárgyakat.-szokásához híven megint valamit csinált. Vagy talán az igazgatónő felhívta?
-Hát..-lebuktunk egy lámpa miatt.- Én is kaptam a tegnapiért, pláne, hogy későn értem haza.-elbújtunk a kanapé mögé.
-Kérem, Ms.Godfrey hagyja abba!-üvöltöttem a kanapé hátából.Nikki édes anyja abba hagyta a dobálózást és bement a szobába.
-Menjünk még mielőtt újra kezdené!- kimentünk az ajtón, s várt ránk Kimberly. El indultunk valamerre, és ott jött Cameron aki, Kimberlynek tetszett nagyon nagyon. De volt egy testvére Shon hát itt meg fordítva a helyzet Shon szerelmes Nikkibe, de Nikki is szereti Shont. Ezt nem értem sose, hogy nem mondják el egymásnak. Áh, ezt sose fogom megérteni. Kimy miatt követtük a testvérpárt, és igen feltűnően. Jó, hogy nem szóltak ránk, hogy húzzunk el innen. Megfájdult a lábam a sok sétától így leültünk.
- Áá egy valamibe léptem bele.-húztam ki a talpamból a hegyes ágat.
- Látod, nem kellett volna a híres rövid úton mennünk!-mondta Kimy. Vettem egy sóhajt, s felálltam. Tiszta szuper a zoknim tiszta vér lett. Elővettem az mp3-am, és zenét hallgattam, míg Kimy és Nikki a Jesse testvérekről beszéltek. S ekkor jutott eszembe valami! Mi lenne ha..lenne egy bandánk? Kivetem a fülhallgatót a fülemből.
-Hé, tudjátok mi jutott eszembe?-mosolyogtam rájuk.
-Mi?-egyszerre kérdezték.
-Hát..egy banda. Egy ütős banda. Na?-csak pislogtam rá az örültségem miatt.
-Nem rossz!-érdeklődött Nikki.
- A felosztások úgy lenének, hogy Nikki lenne az énekes, Kimy a dobos és én pedig a basszusgitáros. Na meg Kimy és én a háttér énekes is. Tádám?!
-Jó!-csapott bele a tenyerembe mind a kettő.
-És mi lesz a nevünk?
-Hát majd találunk a netten jó kis banda nevet!-mondta Nikki a kérdésemre válaszként.
- És gyakorolhatnánk kedvenc előadóink zenéjét, és később saját számunk lesz.-mondtam vidámsággal. Elindultunk a garázsunkba és oda vittünk minden cuccot. Igaz nem volt hangszigetelt, de épp ezen a szombaton anyám elment a nagyinál.
-Mi, jót játszunk el?- nem szólaltam meg csak adtam egy listát Nikki és Kimy kezébe.
-Hát ezeket!- csak gyakoroltunk, de észre vette, hogy van közönségünk is. Elmosolyodtam, s játszottunk tovább…