A banda

Helló a nevem Kristen. Egy kis városban élek itt New Yorkban. 15 éves vagyok, és Egyetemre járok. A barátaim Nikki és Kimberly őket nagyon szeretem. Tök jó napom lesz, mivel a kedvenc rock együttesem lép fel és én ott leszek. Igaz anyámék nem díjazzák ezt a „rock” meg a „peace-s” dolgokat. De hát ez van –ahogy mondom mindig is. Kint leültem a fűbe. Kimberly jött oda hozzám hát ő vöröses hajú, de illik is hozzá a haja teljesen, leér a derekáig. Leült mellém és vártuk Nikkit. Nikki szőke volt és tépett hajú, mint én. De viszont ő nagyon bevállalós, de nem rossz értelemben. Mosolyogva jött oda hozzánk. Hát be kell vallanom, hogy a fiúk döglenek érte. Nem is csodálom, hisz szép. Leült Kimberly mellé.
-Na csajok ma jó napunk lesz!-vette fel a retrós nap szemüvegjét. Én is szerettem az olyan napszemüvegeket és nekem is volt.
-Aha, szuper!-könyököltem hátra. Az igazgatónő ránk szólt, hogy álljunk fel és menjünk be a terembe. Nagy nehezen felálltunk és bementünk. Hallotunk egy „Segítség” hangot a szekrényből. Szegény Murphy megint megjárta, így kiszedtük. Mindig is segítettünk neki, viszont ő meg a háziinkban segített.
-Murphy ideje lenne szólnod, ha baj van!-szólt rám Kimy. Lehajtotta feját a srác szégyenébe és meg ígérte, hogy szólni fog. Kimy úgy szerette, ezt a fiút, mintha a tesója lenne. Hát a magyar órán csináltuk a fesztivált. A nap végén megint az igazgatóiba köttünk ki.
-Nikki, édesanyádnak szólni fogok!-fenyegette meg Ms.Willzon. De Nikki csak megrántotta a vállát.
-Kimberly, önben csalódtam nagyon.-Kimy csak rágózott tovább.
-És amit magát illeti Kristen szégyen magától, hogy ezt csinálta.
-De hát mi csak szórakoztunk-szólaltam meg.
-Az iskola nem erre való kisasszony! Bezárás, azaz segítenek a színházasoknak.-felálltunk egyszerre és tátva maradt a szánk.
-Nem lehet!-csaptam az asztalra, s kimentem. Nikki és Kimy követtek. Elmentünk segíteni a színjátszóknak. De ott is csak szórakoztunk és elküldtek. Haza mentünk elkészültünk, irány a koncert! Mikor oda értünk már ki volt írva, hogy elhalasztották. Vettünk egy sóhajt és elmentünk a parkba. Este 11-kor mentem haza. Anyám rám kapcsolta a villanyt.
-Kristen vegyük, hogy nem láttam semmit és, hogy nem kaptál bezárást a suliba. Szóval, mars a szobába!-mutatott a lépcsőre.
-Egy hét szobafogság!-idegembe becsaptam az ajtót. Édesapám rock sztár így sosem jut idő a családra. Anyámnak ebből elege lett és elváltak. Azt hiszi, hogy apám miatt vagyok ilyen, de nem. Bementem lefeküdtem, s el is aludtam. Reggel a nap a szemembe sütött, szombat van. Nehezen fel keltem, elmentem Nikkihez. Elgyalogoltam hozzájuk (kb. egy utcával laknak lejjebb). Becsengettem csapkodás veszekedést hallotam. Türelmesen vártam, míg kinyitotta az ajtót.
-Szia, Kristen!-húzott be.-Jó, hogy jössz anyám, balhézik, és hát csapkodja nekem a tárgyakat.-szokásához híven megint valamit csinált. Vagy talán az igazgatónő felhívta?
-Hát..-lebuktunk egy lámpa miatt.- Én is kaptam a tegnapiért, pláne, hogy későn értem haza.-elbújtunk a kanapé mögé.
-Kérem, Ms.Godfrey hagyja abba!-üvöltöttem a kanapé hátából.Nikki édes anyja abba hagyta a dobálózást és bement a szobába.
-Menjünk még mielőtt újra kezdené!- kimentünk az ajtón, s várt ránk Kimberly. El indultunk valamerre, és ott jött Cameron aki, Kimberlynek tetszett nagyon nagyon. De volt egy testvére Shon hát itt meg fordítva a helyzet Shon szerelmes Nikkibe, de Nikki is szereti Shont. Ezt nem értem sose, hogy nem mondják el egymásnak. Áh, ezt sose fogom megérteni. Kimy miatt követtük a testvérpárt, és igen feltűnően. Jó, hogy nem szóltak ránk, hogy húzzunk el innen. Megfájdult a lábam a sok sétától így leültünk.
- Áá egy valamibe léptem bele.-húztam ki a talpamból a hegyes ágat.
- Látod, nem kellett volna a híres rövid úton mennünk!-mondta Kimy. Vettem egy sóhajt, s felálltam. Tiszta szuper a zoknim tiszta vér lett. Elővettem az mp3-am, és zenét hallgattam, míg Kimy és Nikki a Jesse testvérekről beszéltek. S ekkor jutott eszembe valami! Mi lenne ha..lenne egy bandánk? Kivetem a fülhallgatót a fülemből.
-Hé, tudjátok mi jutott eszembe?-mosolyogtam rájuk.
-Mi?-egyszerre kérdezték.
-Hát..egy banda. Egy ütős banda. Na?-csak pislogtam rá az örültségem miatt.
-Nem rossz!-érdeklődött Nikki.
- A felosztások úgy lenének, hogy Nikki lenne az énekes, Kimy a dobos és én pedig a basszusgitáros. Na meg Kimy és én a háttér énekes is. Tádám?!
-Jó!-csapott bele a tenyerembe mind a kettő.
-És mi lesz a nevünk?
-Hát majd találunk a netten jó kis banda nevet!-mondta Nikki a kérdésemre válaszként.
- És gyakorolhatnánk kedvenc előadóink zenéjét, és később saját számunk lesz.-mondtam vidámsággal. Elindultunk a garázsunkba és oda vittünk minden cuccot. Igaz nem volt hangszigetelt, de épp ezen a szombaton anyám elment a nagyinál.
-Mi, jót játszunk el?- nem szólaltam meg csak adtam egy listát Nikki és Kimy kezébe.
-Hát ezeket!- csak gyakoroltunk, de észre vette, hogy van közönségünk is. Elmosolyodtam, s játszottunk tovább…