Nikki szomorú napja

Hamar eltelt ez a hét. Mielőtt elindultunk Samantha megállított, hogy ígérjem meg neki, hogy mindig felhívom. Hát mit is tehettem volna, mint hogy tényleg megígérem neki. Apám ki vitt minket a vonat állomásra.
-Szia apu vigyázz Helenára és Samanthára.-öleltem meg.
-Rendben. Saraht üdvözlöm.
-Jó meg mondom!-és ezzel felszálltunk. Az ablakból még integettem neki. Remélem, hogy otthol nem történt semmi se. Nem akarok lemaradni. Most viszont másnap délelőttre értünk oda. Eléggé álmos voltam, hisz vonaton, hogy a fenébe lehet aludni. Kimyt a vonat állomáson várta Cameron. Olyanok voltak, mint egy filmbe hős és hősnő.
-Na gyere Nikki buszozzunk.-mosolyogtam rá.
-Hát ez nagyon jó!-idegeskedett.
-Eddig nem utáltad a ...
-Nem az!-szakított félbe.-Hanem Shon ott a túl oldalon.
-Hol? Én nem látom.-néztem össze vissza.
-Balra-fordítottam balra a fejem.
-Nincs is ott!
-Kristen ne bénázzál már! Ott van!-fordította oda a fejem.
-Ja ott! De az nem te vagy akit csókolt...-néztem tág szemekkel.
-Ez az! Gyere menünk elég volt ebből már most!- megfogta a csuklómat és elhúzott. A buszon épp, hogy volt helyünk. Haza értem végre! Be volt zárva az ajtó így anyu nincs itthon, nem fog faggatózni. Csendben lepakoltam és erre csörren a telefon.
-Haló!-közben pakolásztam.
-Szia Nikki vagyok.-jesszusom most hallom először sírni Nikkit.
-Jaj Nikki mindjárt át megyek és valamit csinálunk, hogy ne legyen rossz.
-Ez ellen? Max megölni azt a hagy ne mondjam ki kicsodát.-idegesebb lett a hangja még is kicsit szipogott.
-Nikki, egy fiú sem érdemli meg, hogy sírj utána.-próbáltam vigasztalni.
-Shon másabb, mint a többi. Ő úgy szeret ahogy vagyok és nem azért, mert bajkeverő vagyok.
-Tudod mit ha ő megtehet bármit egy kapcsolatba, akkor te mért ne?-villant az egyból egy ötlet. Végül is nekem mikor nincs? Na, de ez nem is olyan fontos.
- Igaz, de..
-Nincs semmi de. Megyünk oda ahova én nem igazán szeretek járni.
-A discoba?-nevetett egy picit.
-Oda. Gyere át hozzánk, és Kimyt is hívjuk ha jön akkor jön velünk, ha nem akkor nem.
-Nem bocs, nincs kedvem ki mozdulni.
-Akkor én megyek hozzád nem mehet ez így tovább. Csöngettek, le kell tennem. Szia!-letettem és kinyitottam az ajtót.
-Shon Jesse, mi járatban?-lepődtem meg.
-Segítség kéne Nikkivel kapcsolatban.
-Ha most szemét lennék bezárnám az ajtót, de mivel nem leszek az gyere be!-elálltam előle, hogy be tudjon jönni.
-Mi történt kezdjük az elejénél.-leültem, mert ez ütős lesz úgy érzem.
-Vártam volna Nikkit a vonatnál és ott volt Debore Mccartney. Sajna ő már lassan egy éve akar velem járni, de olyan nem normális az a lány, hogy nem ért a szóból. Vissza térve a főtárgyra. Debora adta nekem a hazugságokat, hogy Nikki lelépett más sráccal így meg úgy magyarázott. Mikor megérkezett a vonat én szerintem ezt kitervelte, hogy megcsókol direkt úgy, hogy azt Nikki és te is lásd. De tudod én Nikkit szeretem.-magyarázkodott.
-Ez hülye csaj. Most szépen eljössz velem Nikkihez és újra dúlni fog a love. Ugyan is azt hiszi, hogy egydül megyek hozzá.-álltam fel.
-Jó egy próbát megér.-felvettem a ház kulcsot és indultunk kifele. Nincs mire várni ezzel. Az úton találkoztunk Deborával.
-Sziasztok!-jött hozzánk.
-Helló és most szia mehetsz!-nem érdekel, hogy mit fog itt össze vissza sírni. Egyszer Cameronra is rámászott és hát Kimy nem nagyon hagyta szó nélkül. Először igen csak szó nélkül majd megverte a lányt. Oh, az emlegetett szamár Kimy jött velünk szembe.
- Hali. Mi ez a felvonulás? És hol van Nikki?-nézett furcsán ránk.
-Szia. Épp békítek akarsz segíteni?
-Oksa, benne vagyok! Miért haragszanak egymásra?- elmagyaráztam neki a történteket. Annyira hadartam, mert lassan ott voltunk Nikki éknél.
-Megverjem megint?-ajánlotta Kimy.
-Nem, majd Nikkitől tuti kap!-legyintettem a kezemmel.
-Jó-oda értünk. Bekopogtattam. Szerencsére Nikki egyedül volt itthon.
-Nikki, ezt most mi ketten mondjuk. Hallgasd végig Shont!- sóhajtott majd beengedett minket.
-Hallgatlak!-mondta közömbösen.
-Először is nagyon sajnálom. Másodszor Debora volt a bűnös. Mikor vártalak titeket ma ő csókolt meg.-remélem elhiszi neki, mert szegény fiú igazat mond.
-Megverem azt a Deborat! Holnap suliba.-ideges lett Nikki. A kezét ökölbe szorította, és ha itt lett volna Debora bepancsolt volna neki.
-Amit Shon téged illet megbocsátok.-mondta Nikki, majd megcsókolta. Kimyvel egymásra néztünk
-Bocsánat most mennem kell randim van Cameronnal.-mondta vigyorral Kimy.
-Jó menj, én is megyek fel kell hívnom Samanthát.-kimentünk és magukra hagytuk őket.
-Sok sikert a randihoz.-mosolyogtam rá Kimyre.
-Köszi, holnap beszámolok.-ezzel el is ment. Mikor haza értem édesanyám még sehol. Felhívtam és fel sem vette. mi lehet vele? Ezután felhívtam Samanthát. Örült nagyon, kis kedves vékony hangjában lehetett hallani. Másnap Kimyvel éppen vártuk Nikkit, és közbe elmesélte a szuper randit Cameronnal. Megérkezett Nikki.
-Na ez se fog bele szeretni többé Shonba!-büszke volt magára Nikki. Láttam, hogy Justin körül legyeskedik.
-Bocsi.-oda futottam.-Hopp Debora, menj innen. Ha nem akarsz segíthetek.-mondtam mérgesen.
-Kristen hol voltál eddig?-ölelt meg Justin.
-Apámnál nem szóltam ugye?-elhúztam a számat.
-Hát nem.-ingatta a fejét.
-Ne haragudj. Elfelejtettem.- bementünk a terembe. Egész napom unalmas volt. Haza mentem és megállított a szomszéd idő néni, akit szinte már a nagyimnak tekintek.
-Jó napot Leona néni.-mosolyogtam rá.
-Kristen angyalom, annyira sajnálom ami történt..
-Mert? Mi történt?- megálltam ledermedve...