A válogatás

Miután magunkhoz tértünk kifosztottam a postát.Bevittem és végig kutattam.
-Számla..számla..számla..áhá!-mutattam egy szórólapra. Be futottam a nappaliba megmutatni a csajoknak.
-Jó reggelt, ezt nézzétek.-csaptam le az asztalra.
-Kristen, miből gondolod, hogy nyerünk?-mondta Nikki.
-Önbizalom tralala önbizalom!-táncoltam hozzá. Nikki felsóhajtott, gondolkozott majd megszólalt:
-Legyen. Egyszer élünk.-Kimy aludt mélyen nagyon mélyen.
-Csipkerózsika hercegnő!-suttogtam a fülébe.
-Még most lesz a bál..-fordult a másik oldalálra.Sóhajtottam kimentünk Nikkivel kávézni. Igen 15-16 éves létünkre finom a kávé.Hajnali ötóra van, mert átaludtuk a vasárnapot. Azaz hétfő áá nem is tanultam!
-Jó, hogy elhoztam a táskám.- közbe kavargatta a kávét. Bólintottam.
-Kimy hozta a táskáját?-ásítottam. Nikki is bólintott, mert itt a kávét. Elkészültünk a sulira. Bele dobtam a számba egy rágót és irány a suli. Megállított Murphy.
-Vigyázzatok az új igazgatónővel.-pukkant egyet a rágóm.
-Hogy mi?-pislogtam.
-Miss.Wandom az új igazgatónő.-forgatta a szemét Murphy.
-Nem érdekel.-Nikki be is ment.Végig fújkáltam a rágót, míg az új igazgatónő ki nem durasztotta.
-Nincs rágózás! Félóra elzárás!-pislogtam és ha tudtam volna sikítottam volna. Nikkit és Shont azon kapták el, hogy csókolóznak.
-Mennyit?-kérdeztem.
-Félóra.-morgott Nikki. Kimy nem kapott elzárást. Mázlista. Justint azért zárták el gördeszkázott a suli folyosóján.Ő baja. De a drágámat azaz a gitáromat megtartottam. Nélküle nem is tudom mit kezdenék. Kiültem szünetben, s gitároztam mikor jött maga "a sátán lánya". Lehetne ölni most ölnék. Oda jött hozzám a "sátánista" képével.
-Adja ide!-kinyújtotta a kezét.
-Jól van maga, dehog adom!-kirántotta a kezemből. Szegény drágám. Jó visza szerzem. Órák után én és Nikkivel meglógtunk a elzárásról, hogy elvegyük az én gitáromat. Osontunk, és elvettük a kulcsot. Ez túl egyszerű...
-Nikki itt valami nem stimmel, de megyek a gitárért te menj vissza!-nevetett hallkan Nikki, hogy ő aztán nem megy. Be mentem a gitáromért kihoztam. Valami nem jó még most sem..Megrántottam a vállam és elszöktünk még a suliból is. De nem vettek észre minket. Elmentünk és gyakoroltunk, mert holnap lesz a tehetség kutató. Estére már nagyon fáradt voltam a hosszú próbától, de megérte. Csörgött a telefon.
-Haló majd, holnap hívj vissza. Fáradt vagyok!-mikor letettem volna beleszóltak.
-Kár, de nézz ki az ablakodon.-oda mentem az ablakhoz és ott volt Justin.
-Justin, most ne kérlek fáradt vagyok.-mondtam a lehető legkedvesebben.
-Jó, de holnap szurkolok nektek!-ledöbbentem honnan tudja?
-Ezt honnan tudod?- kérdeztem.
-Hát ott van a Jesse tesók.-mosolygott. Én megráztam a fejem, közbe mosolyogtam.
-Na komolyan leteszem szia.-letettem, és elis aludtam. Másnap reggel anyámat felébresztettem a gitározásommal.
-Kristen fejezd be!-nyitott rám anyu.
-Jó van.-bezárta az ajtót és én folytattam.
-Mit mondtam az előbb?-ordított anyám.
-Oké!-mondtam sértődve. Megint csörgött a telefon. Komolyan mondom, hogy kezd az idegemre
menni.
-Haló?
-Kristen! Kimy vagyok.
-Szia Kimy.-ültem le az ágyra, mert ez hosszú duma lesz.
-Várod te is a tehetség kutatót?-mondta izgatottan.
-Aha!
-Komolyan mikor lesz már egy óra? Nem bírom ki!-nevetett.
-Négy óra múlva Kimy. Valahogy muszáj lesz. Bocs, de indulok a a "pokolba" azaz a suliba.-letettem
a telefont. Beértem a suliba és megálltam Nikki mellé. S ekkor jött maga a "sátán".
- Miss Godfrey, Miss Deer irány az irodám.-egymásra néztünk Nikkivel.
-Mondtam neked, hogy maradj ki!-suttogtam.
-Nem bírnám ki, hogy ne balhézzak.-mosolygott rám. Leültünk az irodába.
-Tegnap, hogy merészeltek elmenni a elzárásról.-össze kulcsolta a karját Mrs. Wandom.
-Tulajdon képen Nikki nem tehet róla. Az egész az én ötletem volt.-magyaráztam meg.
-Hát persze. Miss Godfreynek olvastam több incidenséről, és csodálom, hogy nem rúgták még ki. De Miss Deer maga sem angyal. A barátjuk Miss Montez, hogy nem keveredik bajba?-sóhajtottam Kimy néha óvatos néha nem. Kimentünk a nagy elbeszélgetés után. Alig telt el az idő. Egész nap csak a padot firkáltam. Végre eljött az idő amit egésznap vártam. Haza mentünk, hogy elkészülődjünk. Anyám vitt el minket, mert akkora a kocsint, hogy belefért minden.
- Sok szerencsét kicsim.-mosolygott anyu.
-Köszi-vettem a hátamra a gitárt. Kimynek volt a legnehezebb a dobot elvinni, de segítettünk.
Tizenhetedikek voltunk a sorban. Volt minden bűvész, szóló énekes, táncos, fantomíves. Untam
magam. Félóra múlva mi jöttünk. Vettem egy sóhajt. Bele csaptunk. Zsűri véleményezett.
- Jók vagytok! Várunk titeket jövőhéten.-mikor kimentünk sikítoztunk az örömtől. Még az a jó, hogy, nem jött elő a lámpa lázam.
-Sikerült!- ugrált Kimy.
-Ö, Kimy ez még csak a válogatás volt.-világosítottam fel.
-Nem baj.-örült tovább.
-Akkor nem szóltam.-pakoltunk befele a kocsiba.
-Remélem tovább fogunk jutni a következőbe is.-sóhajtottam.
-Én is.-mondta Nikki. Haza térve hárman meg ünnepeltük, hogy tovább jutottunk...